Kimaradt…

Előző post-omban arról írtam, hogy mi az, ami már tuti nem lehetek életemben (de régen még szerettem). És hát kihagytam pár dolgot.
Először egy időben a fejembe vettem, hogy könyvet kéne írnom, mert úgy éreztem, hogy van bennem annyi gondolat, hogy menne. Persze aztán rájöttem, hogy ez nem egészen úgy megy, hogy leülök a Word elé és begépelek minden baromságot, ami eszembe jut, hanem kéne hozzá némi fogalmazási képesség is.

Viszont (tessék kapaszkodni) egy időben elkezdtem saját képregényt írni. (Nem röhög, nem vicc ), sőt továbbmegyek, nemcsak, hogy írtam, hanem én magam is rajzoltam. (Aki látott már rajzolni az most röhöghet, sőt hahotázhat ). Persze gyorsan hozzáteszem, hogy mindez kb. 8 évesen történt, amikor még olyan egyszerűnek tűnt a világ, és szépnek, jónak az élet.
Szóval persze ezekből sem fogok megélni.

Soha meg nem valósuló álmok

Hát érdekes (inkább vicces) post lesz ez. Úgy eszembe jutott, hogy kisebb koromban hogy képzeltem el, hogy mi leszeki, ha “nagy” leszek, nos nagyjából összeszedem, hogy mi az, ami már biztos nem leszek.

Egy időben biztos voltam benne, hogy élsportoló leszek, nagyon szerettem régen (is) a focit. Nagypapám egy ideig terelgetett is arra, hogy focista legyek (ő maga is focizott), csak abban az időben volt az általános iskolában a nagy kosaraskártyagyűjtő őrület, így engem jobban érdekelt a kosárlabda akkoriban, mint a foci. Volt is az iskolában egy amatőr alapon szerveződő hobbi kosárcsapatunk (Golden Eagles), volt mezünk (ilyen saját gyártmány persze). Persze semmi nem lett a dologból, összesen egy meccset játszottunk egyszer.
Ami engem illett lehettem volna kosaras, ha már a focit hanyagoltam, viszont “apró” szépséghiba, hogy a kosárlabdához még annyi tehetségem sincsen, mint a focihoz.
Az más kérdés, hogy amint a ‘90-es évek végén a nagy kosaraskártyagyűjtő őrület alábbhagyott, engem is jobban kezdett el érdekelni ismét a foci. De akkoriban (15-16 éves koromban) már úgy éreztem, hogy túl idős vagyok ahhoz, hogy profi focista lehessen belőlem. (No, meg hát ahhoz egy kis tehetség is kéne ugyebár. )

Mivel a filmeket is régóta szeretem, így egyszer felmerült bennem az is, hogy színész legyek esetleg. Persze ez is kibukott ott, hogy egyrészt totál lámpalázas leszek, ha emberek előtt kell beszélnem (akármiről), másrészt a színészet is olyan dolog, amihez vagy tehetsége az embernek, vagy nincs. Nekem nem nagyon van, bár az is igaz, hogy ha nagyon amatőr szinten is, de mégis csak sikerült “belekóstolnom” a dologba, mind színpadon (még középsulis koromban), mind pedig filmen. (ez már fősulis korszakomban volt).

Helyzet

Hát…megint jó régen írtam ide. Igazából sok változás nem történt mostanában. Továbbra is munkát keresek, jelenleg is be van adva több helyre az önéletrajzom, aztán majd meglátjuk, hogy lesz-e bármelyikből is valami.
Annyi változás van, hogy beiratkoztam egy nyelviskolába, így ezentúl németül fogok tanulni. Az ugyanis sosem árt, ha valaki több nyelven tud beszélni.
Hát…röviden ennyi lenne most.

Formspring.me

Elég sok helyen megtalálható vagyok az Internet-en, és elég sok mindent kipróbáltam már, de most itt egy újabb dolog. Regisztráltam magam a “formspring.me” elnevezésű oldalon, amelynek a tömör lényege, hogy lehet tőlem bármit kérdezni akár anonym módon is (tehát én nem mindig tudom, hogy ki is teszi fel a kérdést), aztán én válaszolok a kérdésre (vagy nem, ezt eldönthetem). Jó mókának gondoltam a dolgot ezért is regisztráltam, mondjuk nem meglepő módon, az emberek többsége filmekről kérdezgetett csak, szinte semmi másról. Az indulás után pár napig pörgött is a dolog, napi egy-két kérdés jött, de most pár napja már nem. Hiába, no elmúlt az újdonság varázsa.

Tervek (bár inkább csak felmerült lehetőségek)

Új év, új tervek, ötletek, mondhatnám. Visszatértem a megszokott hétköznapokhoz, ami az én esetemben azt jelenti, hogy gőzerővel próbálok munkát találni. (Egyelőre nem sok sikerrel). Ezzel együtt felmerült több lehetőség is, hogy mihez kezdjek.
Először is felmerült, hogy amíg nem kapok munkát, addig elvégzek valamilyen képzést, így eggyel több képesítésem lesz, és talán más területen találok állást.
Másodszor felmerült, hogy ha lakóhelyemen nem találok munkát, akkor esetleg Budapestre költözök a több lehetőség reményében.
Harmadszor pedig egy német nyelvtanfolyam, illetve nyelvvizsga elvégzése merült fel, aztán utána go Ausztria. (A lakóhelyemhez Ausztira ráadásul közelebb is van, mint Budapest.)
Hogy mit hoz a jövő, az még rejtély, mindenesetre már elkezdtem leporolni eléggé megkopott német nyelvtudásomat. (Anno általános iskolában tanultam 1-1,5 évig, aztán középsuliban még kb. fél évet.)

Ilyen volt 2009.

Nos, hát ismét eltelt egy év, így érdemes összefoglalni, hogy mi is történt velem 2009-ben. Sok minden volt, jó és rossz, mindent nem fogok leírni, csak a leglényegesebbeket.

Az egyik legfontosabb talán, hogy 4 év után idén júliusban kezembe vehettem a diplomámat, mely szerint most már hivatalosan dolgozhatok könyvtárosként vagy akár számítástechnika tanárként. (Illetve rendszergazdaként is). Ezzel kapcsolatos, hogy július óta munkát keresek…sikertelenül. Ennek több oka van, amiket már írtam szerintem itt a blogon. Egy biztos, ha egy mód van rá, tanárként továbbra sem szeretnék dolgozni, valahogy nem érzem úgy, hogy érzékem lenne hozzá.

Indítottam egy másik blogot is e mellett (bár ez lehet, hogy már 2008. őszén megtörtént, nem emlékszem már pontosan), amin kizárólag filmekkel és TV-sorozatokkal foglalkozok. Ennek köszönhetően felkértek a FilmMagazin nevű online filmes újságtól, hogy írjak oda is cikkeket és kritikákat. Örültem a felkérésnek, és azóta is kb. fél éve rendszeresen írok oda is. Szintén a filmes blogom kapcsán felkértek, hogy írjak a PC Guru Online-nak is, de az végül is nem vált be, így csak egy írásom került ki oda, de sebaj.

2009. őszén volt az 5 éves érettségi találkozóm, amire egyéb elfoglaltságom miatt sajnos nem tudtam elmenni.

Igazából a legfontosabb dolgokat leírtam, és főleg a pozitívumokat emeltem, hiszen negatívumokkal egy pár postot teleírhatnék szerintem. Továbbra is úgy érzem, hogy még nem igazán találtam meg a “helyem a világban” úgymond, így keresgélem továbbra azt is 2010-ben is…no meg munkát is.
Asszem a leglényegesebb dolgokat leírtam.

Boldog Új Évet! (2010.)

Boldog Új Évet kívánok minden kedves blogolvasómnak!!!

Dan Brown: Az elveszett jelkép

Ha Dan Brown nevét említem, akkor az emberek többségének a “Da Vinci-kód” ugrik be egyből. Tény, hogy az a szerző legismertebb (és legsikeresebb?) könyve, ez hozta meg Brown-nak a világhírnevet. (Mozifilm és készült belőle azóta) Ám azt talán nem mindenki tudja, hogy Dan Brown három könyvet is írta a “Da Vinci-kód” előtt (Digitális Erőd 1998.; Angyalok és Démonok 2000.; A megtévesztés foka 2001.) Nálunk ezeket a könyveket a Da Vinci-kód után adták ki ugyan (lehet, hogy nem is először), de attól még korábban íródtak. (Azóta egyébként az Angyalok és Démonok alapján is készült már mozifilm) Idén pedig megjelent nálunk is a szerző legújabb a könyve a “The Lost Symbol”, amely “Az elveszett jelkép” címet kapta magyarul. A könyv története röviden:
Robert Langdont, a Harvard szimbólumkutatóját az utolsó percben kérik fel egy esti előadásra a washingtoni Capitolium épületében. Közvetlenül megérkezése után azonban egy hátborzongató szimbólumokkal rejtjelezett, nyugtalanító tárgyat fedeznek fel a Rotunda kellős közepén. Langdon egy ősi meghívót közvetít benne, amely a titkos ezoterikus bölcsesség rég letűnt világába invitálja megfejtőjét.
Amikor brutálisan elrabolják Peter Solomont, a híres filantrópot és szabadkőművest, Langdon nagyra becsült mentorát, a professzor ráébred, hogy csak úgy mentheti meg barátja életét, ha elfogadja a rejtélyes meghívást és követi az utat, akárhova vezessen is.
Langdon gyorsan ott találja magát Amerika legnagyobb hatalmi központjának színfalai mögött, a város láthatatlan termeiben, templomaiban, alagútjaiban. Ami mindeddig ismerős volt, az most átváltozik egy mesterien elleplezett múlt titokzatos, félhomályos világává, amelyben szabadkőműves rejtélyek és sosem látott felfedezések vezetik őt az egyetlen lehetséges és felfoghatatlan igazsághoz.

Ahogy az látható, az Angyalok és Démonok és a Da Vinci-kód után ismét Robert Langdon az író regényének főhőse. Langdon a Vatikán és Párizs után ezúttal Washington-ban kutat a titkok után, ám ezúttal is nagy a tét, hiszen barátja élete függ tőle.
Ahogy a sztoriból következtetni lehet ez a regény az USA történetére fókuszál, főként az USA alapítóatyáira, illetve a szabadkőműveskre.
Szerintem jól sikerült. Izgalmas, fordulatos, és megdöbbentő dolgok derülnek ki a végére.

Boldog Karácsonyt!!!! (2009.)

Ezúton szeretnék Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánni minden kedves blogolvasómnak.

Merre tovább?

Nos, mivel már fél év munka nélkül vagyok, kicsit már távolabbra kell tekinteni, hogy most merre tovább. Mert igencsak úgy látszik, hogy a lakóhelyem környékén nem igazán van munka. Persze még azért január-február környékén nézelődök itthon, de fel kell készülni arra is, hogyha esetleg nem lesz, akkor valahol máshol kellene körülnézni.
Felvetődött az ötlet, hogy esetleg költözzek fel Budapestre, hiszen ott több az álláslehetőség, és vélhetően munkát is találnék. Viszont ehhez meg pénz kéne, mert egy fővárosi albérlet nem olcsó, márpedig bevallom őszintén, ha felköltözök, akkor nem szeretnék valami vadidegennel együtt lakni, egyedül meg még drágább az albérlet.
Viszont volt, aki azt tanácsolta nekem, hogy ne Budapest felé, hanem másik irányba menjek, ami ugye a külföldet jelenti. Ez sem lenne rossz, csak egy: ehhez is kellene némi pénz, kettő: egyedül nekivágni a nagyvilágnak azért kicsit necces, mert vagy bejön és nagy szerencsém lesz (ami amúgy nem szokott lenni), vagy nagyon ráfaragok. Na, de mint mondtam az elején, mind ezek csak tervek, tervféleségek egyelőre.