A héten elkezdik…

A Szombathelyi Haladás már egy kört ment az Európa-ligában, de a héten a többi magyar csapat is megkezdi a szereplését a nemzetközi kupákban. A bajnok Debrecen a BL-ben hazai pályán fogadja a svéd Kalmar együttesét, míg a Haladás és az Újpest az Európa-ligában idegenben játszik ezen a héten. A Hali a svéd Elfsborg otthonában lép pályára, míg az Újpest a román Steaua Bukarest vendégeként fog szerepelni. Egyik sem lesz könnyű meccs, de bízzunk a legjobb eredményben.

És természetesen ilyenkor függetlenül attól, hogy a hazai bajnokságban kinek szurkolok, a nemzetközi kupameccseken minden magyar csapatnak szurkolni szoktam, mert Magyarországot képviselik, és ha jól szerepelnek, az a magyar futballnak is egy jó reklám, és természetesen nem utolsó sorban maguk a csapatok is jól járnak.
Szóval hajrá magyarok!!!

Szokatlan…

Ma úgy adódott, hogy a suli felé volt dolgom, ezért hát gondoltam benézek egyet. Megmondom őszintén elég szokatlan úgy visszamászkálni, hogy gyakorlatilag már semmi közöm az intézményhez (azazhogy valamennyi mégis, hiszen négy évig ide jártam). Eszembe jutottak az első napok, és belegondoltam, hogy bármilyen durva is, bizony azok a napok már lassan 4 éve voltak. Azért ez nagyon durva dolog. És számomra még az is hihetetlen, hogy nincs már hátra semmilyen ZH, meg vizsga, mert minden sikerült. Szóval szokatlan na.
A kollégium felé sétálva aztán újabb emlékek “rohantak meg”: Eszembe jutottak a kajapartyk, és mikulkásbulik, amiket Piczurék szerveztek, és amelyek többet már nem lesznek. Mint ahogy eszembe jutott az is, hogy bármennyire is jó volt a társaság, a volt csop. társak 90%-ával valószínű soha többé nem fogok találkozni. Tudom persze, ilyenkor mindenki megígéri, hogy majd tartjuk a kapcsolatot, de tapasztalatból tudom, hogy az esetek többségében ebből úgysem lesz semmi.

Aranylabdás csatár…ingyen…

Nos a Manchester United-nek az idei nyári második igazolásával sikerült egy Aranylabdás csatárt vásárolnia, méghozzá ingyen. Ez az aranylabdás csatár pedig Michael Owen, aki 2002-ben kapta meg ezt a címet. Owen az utóbbi időben a Newcastle United-ban játszott, ahol nem volt kiemelkedő formában, ráadásul rengeget volt sérült. A Newcastle idén sajnos kiesett a Premier League-ből (Az, hogy ilyen játékoskerettel ez hogyan lehetséges, külön regényt lehetne írni), Owen szerződése pedig lejárt, így mindenképpen távozni szeretett volna (nyilván nem akart a másodosztályban játszani). A MU menedzsere Sir Alex Ferguson pedig úgy döntött, hogy ad Owen-nek még egy esélyt, hogy fellendítse a karrieréjét. Owen elmondta, hogy szeretne visszakerülni az angol válogatottba, a United-nél erre jó esélye van, ha olyan teljesítményt nyújt.
A szurkolók közül sokan fanyalogva fogadták Owen-t, én amondó vagyok, hogy Ferguson tudja mit csinál, és formába tudja hozni a támadót. Egyelőre gondolom csere lesz Rooney és Berbatov mögött, aztán majd meglátjuk milyen teljesítményt nyújt. Mindenesetre Tevez távozás után egy csatár mindenképpen kellett a MU-nak.

Az Európa-Ligában…

Bevallom kicsit megkéstem ezzel a post-tal, már elég régen meg akartam írni. Nos, a dolog azzal kezdődött, hogy lakóhelyem focicsapata a Szombathelyi Haladás története során először bronzérmes helyen végzett a magyar labdarúgó bajnokságban. Ez már önmagában is nagyszerű teljesítmény, de ehhez még az társult, hogy a csapat indulhatott az Európa-ligában (ez az UEFA-Kupa utódja). A sorsolás azonban nem volt kegyes, és az első körben, a kazahsztáni FC Irtysh Pavlodar csapata lett az ellenfél. Ez azért kellemetlen, mert Kazahsztán Szombathelyhez viszonyítva 4000 km (állítólag New York is közelebb van), ráadásul elég körülményesen lehet oda eljutni. Ez a csapat szempontjából nem volt szerencsés. Viszont az első mérkőzést itthon rendezték, amire úgy gondoltam, hogy nekem is ki kell látogatnom. (Régebben nagyon sokat jártam meccsre, de mostanában valahogy úgy adódott, hogy mindig dolgom volt) A jegy nem volt olcsó (3000 Ft), de úgy gondoltam, hogy ennyit megér a Hali első Európa-liga meccse. A mérkőzésre át kellett építeni a szombathelyi stadiont is, hiszen az UEFA rengeteg szabálya van a nemzetközi meccsekre (például csak ülő helyek lehetnek), ezért az átépítés után mindössze 5500 néző fért be a stadionba. (Azért írtam, hogy “mindössze”, mert bajnoki meccseken volt, hogy 10000 nél is több néző volt kint) A mérkőzésre múlt csütörtökön, azaz június 2-án került sor. A mérkőzés előtt jött egy kellemetlen hír is: a csapat egyik legjobbja Sipos Norbert, a mérkőzés előtti napokban váratlanul Ciprusra szerződött. (Nem is az elszerződés volt annyira váratlan, hanem sokkal inkább az időzítés). Mindenesetre mivel itthon volt az első meccs, fontos volt minél jobb előnyt kicsikarni (lehetőleg több gólos győzelmet), és úgy utazni Kazahsztánba. A mérkőzés maga nem mondható, hogy túl jó lett volna. A Halin látszott, hogy nagyon arra megy, hogy ne kapjanak itthon gólt (az idegenben lőtt gól ugyanis úgymond többet ér), míg a kazahok nem erőltették nagyon meg magukat. Ráadásul a mérkőzésre “kivezényelt” albán bírói hármas is hihetetlen gyenge teljesítményt nyújtott. A kazahoknál gyakorlatilag elnéztek minden kezezést, és kemény belépőt. Sajnos, azt kell, hogy mondjam, hogy a játékvezetők már-már szokás szerint nem kedvelik a magyar csapatokat a nemzetközi kupákban. Mint írtam tehát nem volt egy túl jó meccs, ennek ellenére Kenesei Krisztián nagyon szép szabadrúgás góljával sikerült 1:0-ra megnyerni a találkozót, és így sikerült előnyt szerezni a visszavágóra. (Lehetett volna több is, ha játékvezető a két szabályos 11-esből megadja az egyiket)
A nézőtéren viszont nagyon jó volt a hangulat, úgyhogy megérte kimenni.

A visszavágóra egy hét múlva került sor Kazahsztánban. Mivel a mérkőzést egyik TV sem közvetítette (Mert ugyan ki érdekelhet egy magyar focicsapat nemzetközi szereplése??? -legalábbis ezt gondolták ők-), szerencsére sikerült megoldani, hogy a Hali honlapján legyen élőképes közvetítés, (illetve a Nyugat Rádió is közvetítette) így élőben meg tudtam nézni azt a meccset is. Ki is lehetett utazni a csapattal, “mindössze potom” 250 000 Ft-ért, amire nem sok szurkolónak volt pénze, így 6-an kísérték el a csapatot. Ami feltűnő volt, hogy nagyon rossz minőségű pályán kellett játszani. (A közvetítés közben meg is említette a kommentátor, hogy nem is érti, hogy az UEFA hogy engedhette, hogy ilyen pályán játsszák le a meccset.) A visszavágón az Irtysh-nek kellett mindenképpen támadnia, hiszen nekik gólt kellett lőni a továbbjutáshoz, míg a Hali berendezkedhetett kontrákra. Sajnos az Irtysh-nek sikerült gólt lőnie, ráadásul egy elég elkerülhetőt, de szerencsére a Hali nagyon hamar egyenlíteni tudott. Az Irtysh szerzett még egy gólt, hasonlóan szerencséset, mint az első volt, ezúttal egy buckán felpattanó labda tréfálta meg Rózsa Dánielt, a Hali kapusát. Így 2:1 lett. A mérkőzésen több gól már nem esett, így idegenben lőtt góljának köszönhetően a Szombathelyi Haladás jutott tovább. A következő ellenfél a svéd Elfsborg lesz, ami egy jóval nehezebb ellenfél már.
A mérkőzés krónikájához hozzátartozik még, hogy Kenesei Krisztián eltörte a kezét, remélem minél előbb felépül, mert az ő játékára, góljaira nagyon-nagy szükség lesz a svédek ellen.

Mindenesetre az első ellenfélen sikerült túljutni, szép volt fiúk!!!

Betegállományban…

Nos, pár napja megint nem írtam post-ot. Ennek nagyon egyszerű oka van: A diplomaoszó napja óta gyakorlatilag fekvőbeteg vagyok. Először péntek után szombatra virradó éjjel iszonyatos hasfájásra ébredtem. Felsejlettek a régi emlékek, mert jó 10 éve hasonló tünetekkel “volt szerencsém” kórházba kerülni 4 napra, és “valahogy” nem voltam elragadtatva az ötlettől, hogy újra odamenjek. Tény, hogy péntek este nagyon sokat ettem, már-már szokatlanul sokat, de eddig ez nem ártott meg, most úgy látszik, mégis. A lényeg, hogy szombat délutánra kicsit jobban lettem ugyan, de azért ez még nem volt az igazi, így hát elmentem az orvosi ügyeletre, ott is azt mondták, hogy csak minimálisan egyek, sok folyadék, nagyon kevés mozgás…stb. Oké ezt be is tartottam. Vasárnapra jobban is lettem, csak eléggé legyengültem, mivel alig ettem valamit a hétvégén. Hétfőn viszont kénytelen voltam mozogni, mert egy álláshirdetésre kellett feladnom a jelentkezést postán, oda mindenképpen be kellett mennem. Kedden pedig a TO-ra, egy utolsó adminisztrációs feladatot elintézni. (Mert ugyebár a sulival végeztem, de bürokráciával még nem ). A gond igazából most annyi, hogy esténként felmegy a lázam. Igazából tegnap már nem volt magas, 37,7-ig ment fel, de úgy gondoltam, azért elmegyek megkérdezni a háziorvosomat, hátha ír fel valami antibiotikumot. Nos, ahogy szoktam mondani, Murphy törvénye: A háziorvosom éppen két hét szabadságon van. Úgyhogy egyelőre ez van. Nagyon nem mozoghatok még mindig, és mivel le vagyok gyengülve, a hosszabb séták sem tesznek még igazán jót (Így hosszabb utazásra a következő pár hétben biztos nem megyek). Kár, mert voltak terveim a hétre. (Meg akartam nézni Balit az inter-crosse World Games-en például, illetve Wildgica is hívott egy kis baráti iszogatásra de sajnos úgy néz ki, hogy most nem fog összejönni egyik sem -pia még egy jó darabig nem- ) Szóval most egyelőre itthon vagyogatok és nap nagy részében fekszem az ágyben. Azért persze nem unatkozom…

Diplomaosztó 2009.

Nos, a mai napon azaz 2009. július 3-án volt a diplomaosztó ünnepségem. Bár ma volt a rendzvény, már korábban megvoltak az előkészületek. Először is be kellett fizetni 3000 Ft-ot a talárra, majd meg kellett venni a meghívókat, amelynek darabja 700 Ft volt. Szerencsére szüleim és tesóm el tudtak jönni.
A rendezvény ma délelőtt 11 órakor kezdődött a Sportházban, és kb. két órás volt. Mivel a diplomát csak talárban lehet átvenni, ezért azt már tegnap elhoztam (mivel volt rá lehetőség), így reggel már abban mentem. Először is meglepődtem, mert engem és egyik csoporttársamat, Szabinát különültettek a többiektől. Mint kiderült ennek az volt az oka, hogy idén Informatikus könyvtáros-Számítástechnika szakpáron csak mi ketten vehettünk át diplomát, a többiek igazolást kaptak, mivel a nyelvvizsgájuk még nincsen meg. Az egész műsor a Himnusszal kezdődött, a majd utána főiskola rektora, rektorhelyettes valamint az Oktatási Minisztérium osztályvezetője mondott beszédeket. Ezzel kb. egy óra el is telt. Ezután következett a különböző kitüntetések átadása, majd következett maga diplomaosztó. A diplomák átadása sokáig tartott, mivel rengetegen végeztünk idén. Először a régi főiskolai rendszerben végzők vehették át diplomáikat, aztán a bolognai-s diplomások. Ezután következtek azok, akik a régi főiskolai rendszerben tanultak ugyan, de igazolást kaptak, és végül a bolognai-s igazolások. (Ahogy fentebb is írtam, igazolást azok kaptak, akiknek minden sikerült ugyan, de a nyelvvizsgájuk még hiányzik ahhoz, hogy a diplomát is átvehessék) Ezek után a Mesterképzésen végzettek vehették át az oklevelüket. Ez majdnem egy újabb óráig eltartott, én szerencsére viszonylag hamar sorra kerültem, utána már csak az ismerősöknek tapsoltam. Végül az egyik idén végzett hallgató búcsúzott mindenkitől, a dolog érdekessége, hogy az illető egy 65 éves bácsi volt. De nagyon jó beszédet mondott. Ezzel vége lett a hivatalos ceremóniának, nagyon fárasztó volt, ráadásul a ruha is dögmeleg volt. Utána még persze volt rengeteg fotózás bent a teremben és kint a Sportház előtt is. Nekem nagyon jól esett, hogy a Könyvtár tanszék vezetője odajött hozzám és kézfogással gratulált a diplomához.
Bennem eléggé kettős érzések kavarogtak amúgy, és kavarognak azóta is, hiszen nagyon örülök, hogy meglett a diploma, viszont ami a továbbiakat illeti, életemben először teljes bizonytalanság.

Sajnos egy nagyon szomorú esemény is vetült az idei diplomaosztóra: Az egyik végzős hallgató a mai napon életét vesztette egy tragikus balesetben, miközben az ünnepségre igyekezett. Ezért egy perces gyászszünettel kezdődött az egész ceremónia. Sajnos ismét bebizonyosodott, hogy nagyon kegyetlen tud lenni az élet.

Nyár

Nos, hát nyár van most már tényleg. Régen a nyár egyet jelentett a pihenéssel, és a felhőtlen szórakozással. Pár éve azonban ez már nem így van. Nem mondom, hogy nincs szórakozás meg pihenés, de az utóbbi egy-két nyár már másról is szólt. Tavaly előtt például egy hónapig önkéntes könyvtáros munkát végeztem, ami igazából egész szórakoztató volt, amellett, hogy ugyebár munka. (Azért nem kell valami nagy fizikai megerőltetésre gondolni). Aztán tavaly nyáron pedig szintén egy hónapig könyvtári gyakorlaton voltam, ami szintén nem volt rossz.
A nyár egyik fontos része a nyaralás. Nos, nyaralni ide s tova több éve nem voltam, és bevallom őszintén annyira nem is hiányzik. Sokak számára a nyár a felhőtlen a szórakozás és a bulik ideje. Nos, nekem igazából nem, a következő okok miatt. Sok haverom és barátom, akikkel szórakozni szoktam járni, nem Szombathelyen (azaz az én lakóhelyemen) laknak, így hát nyáron ők többnyire otthon vannak.
No, de a mostani nyár nekem pedig már az aktív munkakeresésről szól, tehát nem is nagyon lesz idő szórakozni (az persze nem igaz, hogy egyáltalán nem ). Igazából nem is tűnt fel igazán, hogy már nyár van. (Amilyen időjárás volt, meg pláne) És igazából, ha lesz munkám, akkor már a nyár sem lesz olyan, mint régen, hiszen akkor munka, munka és munka. De persze előbb legyen…mármint munka.

“Játékoskeringő” a MU-nál

Itt a nyár ugye, ami a futballban a holtszezont jelenti. (Ez nem teljesen helytálló, mivel a VB, EB, idén pedig a Konföderációs Kupa is nyáron volt) Ez azt is jelenti, hogy ilyenkor aktív az átigazolási piac, a csapatok ilyenkor alakítják ki a jövő évi keretüket. Ez nincs másképp a Manchester United-nál sem. Azt már eddig is tudtuk, hogy egy kulcsember, Cristiano Ronaldo távozik. Ám azóta még egy kulcsember, Carlos Tevez döntött úgy, hogy nem a MU-nál szerepel tovább. Tevez igazából sosem volt a MU játékosa, két évig kölcsönben szerepelt a United-nél, és Ferguson feltett szándéka volt, hogy megtartja őt. Ezért a MU egy öt éves szerződést ajánlott neki, amit azonban Tevez nem fogadott el, így a távozás mellett döntött, mert úgy érezte, hogy Berbatov érkezése óta kevesebb szerepet kap. Azt még nem tudni pontosan, hogy hol folytatja, a Chelsea-t és a Manchester City-t emlegetik vele kapcsolatban.
Tehát két játékos már távozott. Egy érkező is van azonban. A jövő szezontól a MU-nál folytatja a Wigan Athletic Ecuador-i szélsője Antonio Valencia, aki a középpályát erősítheti. Így Rooney visszatérhet eredeti helyére csatár posztra (az elmúlt szezonban inkább szélsőként játszott, és Ronaldo játszott éket), ahol valószínű több gólt fog lőni, mint azt az elmúlt szezonban tette. Szó volt Benzema, Huntelaar, Agüero és Alex Sanchez érkezéséről is. Sőt, Ribéry neve is időről-időre felmerül. Annyi biztos, hogy Benzema nem lesz a MU játékosa, mivel ő a Real Madrid-ot választotta, és mostanában Alex Sanchez-ről és Ribéry-ről is elég nagy hallgatás (utóbbi neve egyébént felmerült a Real Madrid-nál is, de jelenlegi csapata, a Bayern München is meg szeretné tartani állítólag). Huntelaar és Agüero viszont érkezhet. Azonban, ha esetleg nem is érkezne senki Valencia-n kívül, szerintem a MU-nak akkor is van olyan erős kerete, hogy odérjen a Premier League első három helye közül bármelyikre, illetve a BL-ben is eljusson egy darabig (vagy akár meg is nyerje), de ehhez azért látni kell majd, hogy milyen formában van a csapat.

Munkakeresés: Érdekes dolgok…

Na, kb. egy hete álltam neki a munkakeresésnek. Egyelőre még csak nézelődök, pár helyre már beadtam ugyan az önéletrajzom (illetve Internet-re is feltöltöttem azt), de igazából majd akkor tudok komolyabban mászkálni mindenhova, ha már kezemben lesz minden szükséges papír (azaz kezembe kapom a diplomámat). Amin meglepődtem, hogy pár nappal azután, hogy feltöltöttem Internet-re, a főbb álláskereső oldalakra az önéletrajzomat, máris megkerestek munkaügyben Budapestről, és lehet, hogy állásinterjúra is felhívtak volna. Ezen bevallom őszintén nagyon meglepődtem. Én persze megköszöntem a lehetőséget, de mondtam, per pillanat nincs megoldva a fővárosban való lakhatásom, így ha meg is kaptam volna a munkát, nem lett volna hol laknom. Így persze az egészből nem lett semmi. Utólag persze rájöttem, mert az önéletrajzomban bent felejtettem Budapestet, pedig egyelőre még csak a lakóhelyemen és környékén keresek munkát. Félreértés ne essék, nem zárom ki azt sem, hogy a fővárosban keressek majd munkát, bár bevallom őszintén, hogy ha van lehetőségem, akkor inkább a lakóhelyemhez közel szeretnék dolgozni. Éppen ezért a következő egy-két hónapban egyelőre még itthon keresek munkát. És ha esetleg úgy adódna, hogy mégis Pest, akkor is először lakást illetve albérletet fogok keresni, és csak utána munkát. De ez még egyelőre nem téma.
A másik érdekes dolog, hogy pár nappal a fent említett eset után megint csak hívtak. A dolog ezúttal azon “bukott meg”, hogy egy napos alkalmi munkát ajánlottak, ám előtte egy napos tanfolyamra fel kellett volna utazni szintén a fővárosba, ez pedig egyszerűen nem érte volna meg nekem egy napos munkáért. Bár elvileg az utazást fizették volna, de én mondtam, hogy az az igazság, hogy én nem alkalmi, hanem állandó munkát keresek.
Úgyhogy egyelőre ez a helyzet. Természetesen adtam be az önéletrajzomat több helyre is, de ezekről még nem tudok semmit, illetve egy-két állást pedig majd csak akkor tudok megpályázni, ha a kezembe kapom a diplomámat, ugyanis csatolni kell majd a fénymásolatot hozzá. Aztán valami majd csak lesz…

Munkakeresés…

Noha vége a sulinak, már majdnem egy hete, és diplomámat csak egy pár hét múlva fogom a kezembe kapni, ennek ellenére már aktívan nézegetem az álláslehetőségeket. Ez jelenleg abból áll, hogy feltettem egy-két Internet-es álláskeresős oldalra az önéletrajzomat. Igazából nem ragaszkodok ahhoz, hogy a végzettségemhez szorosan kötődő munkát kapjak, igazából a lényeg az, hogy legyen valami, amiért pénzt kapok. Na jó, azért nem minden, mert fizikai munkára például fizikumomnál fogva gyakorlatilag alkalmatlan vagyok, mint ahogy olyan munkára is, amelyhez bármilyen kézügyesség kell.
Nézegettem már egy-két helyre, egy helyre az önéletrajzomat is beküldtem, de konkrétumról majd csak akkor, ha lesz valami a dologból.
Egyelőre a lakóhelyemen és környékén nézelődők, ez valószínű így lesz a következő pár hónapban, aztán ha nagyon nincs semmi, akkor valószínű felnézek Budapestre. Ezt még nem tudom, hogy lesz, de ha aktuális lesz, akkor valószínű először majd albérletet nézek ott, de ez még tényleg a jövő zenéje, és nem is biztos, hogy aktuális lesz. Természetesen, ha esetleg úgy adódik, akkor külföldi munkától sem zárkózok el, de a külföld alatt elsősorban angol nyelvterületre gondolok, mivel angolul úgy ahogy tudok, de más nyelven nem.
Úgyhogy egyelőre most ez van.