“Stand-Up Comedy”
Az idézőjel a címben nem véletlen. Csop. társaim szokták mondogatni, hogy szerintük én nagyon jó lennék ebben a műfajban. Teszik mindezt abból az indokból, hogy néha tényleg rám jön az “ötperc”, és olyankor előfordul, hogy megállás nélkül lököm magamból a hülyeséget. Én ehhez annyit tudnék hozzáfűzni, hogy ez egy dolog. De kiállni egy csomó (főleg idegen) ember elé, és viccesnek látszani, úgy hogy ők is szórakozzanak, az egy másik dolog. Ezen megfontolás alapján én szerintem alkalmatlan lennék humoristának. Hogy miért? Nos, több okból is. Az első és legfontosabb, hogy annyira lámpalázas vagyok, hogy még órán is izgulok, ha csop. társaim elé kell kiállni. (Nemhogy egy csapat vadidegen elé) Van, még több oka is, de most hirtelen nem jut eszembe. Csak gondoltam megemlítem ezt is a blogon.
Szerintem igen is jó lennél Stand-Up Comedy műfajban
Ez persze csak az én véleményem….
Szerintem te egy humoros srác vagy. Meg ez az “öt perc”-cel kapcsolatban, én szerintem tök az ellentéted vagyok, mert általában nem beszélek sokat. Társaságban pedig nem igazán hallatom a hangomat.
Pont ez a lényeg, hogy idegenek előtt én sem nagyon merek megszólalni, csak barátok között…
Nálad az öt perc 16 órán át tart, amit asszem’ minden jó humorérzékű csoporttársunk nagyon bír.
Egyébként tudom, hogy ez a mai állapotomat látva hihetetlen, de egészen fősulis koromig sosem akartam nyilvánosság elé állni és nem is tettem, annyira rettegtem tőle. Egy szép napon aztán úgy döntöttem, hogy leküzdöm a lámpalázat és elkezdtem bevállalni mindent. Most meg ott tartok, ahol… Szóval szerintem érdemes gyúrni az ilyesmire. 
Itt megint rátapintottál egy lényeges pontra. Ugyanis nem mindenkinek tetszik, hogy ilyen vagyok.
Az életben soha senkivel sem történhet meg az, hogy mindenkinek tetszen amit csinál. Nos, ebből a gondolatból alakult ki a CÉLKÖZÖNSÉG fogalma.