Az esélytelenek nyugalma
Hogy miért is ez lett a post címe? Nos, már mondom is. Holnap (azazhogy ma délelőtt) (elvileg) két vizsgám lesz, de gyakorlatilag lehet, hogy egy sem. Hiszen egyikből sem igazán vet fel a tudás. Persze tanulgattam mind a kettőre. (Mondjuk úgy, hogy nem tudom egyikből még a kérdéseket sem, úgy nem igazán egyszerű.) Plusz egy beadandó programot is kell(ett volna) csinálnom. Csak hát úgy az is nehéz, hogy az a program, amin meg kéne csinálni a beadandó programot, (Na, ez ám a magyar mondat 
), ötpercenként lefagyott az itthoni gépemen, aztán meg végleg megadta magát 
Szóval így nem egyszerű. Ezért asszem holnap az esélytelenek teljes nyugalmával ülök be vizsgázni. Két éve ezen még nagyon nyugtalanítottam volna magam, de most azt veszem észre magamon, hogy nem igazán érdekel.
Az az igazság, hogy bosszant, hogy így állok hozzá az iskolához, mert így nem nagyon lesz diploma, de egyszerűen ez van. Valahogy elveszett a motiváció, nem tudom miért meg nem tudom hogyan. De talán mégis, de nem ebben a post-ban írom le…
Hááát, én sem jósolok sok szépet és jót ma délelőttre… így jártunk.