Furcsa…

Hát…megint jó régen nem írtam, de tényleg egyszerűen semmi ötletem nem volt, hogy miről is tudnék. Azt már tényleg nagyon unom, hogy állandóan a sulis dolgaimról “nyavalygok”, hiszen gondolom a legtöbb olvasómat baromira hidegen hagyja a dolog. (Ami persze érthető is.)
Nos, ma fejeztem be a két hetes Könyvtáros Szakmai Gyakorlatomat, ami egyben az utolsó is volt. Kicsit furcsa így ezt leírni, de ez az igazság. Jövő héttől pedig megkezdődik az utolsó félévem. Furcsa volt így visszagondolni az utolsó napon, hogy mennyire gyorsan elment ez az újabb két hét, és gyakorlatilag az egész elmúlt 4 év elröbbent egy pillanat alatt. Így nézve.
Gyakorlatos kollégáimmal Wildgica-val és Manfreed-al ültünk a Forrásközpont-ban és azon tanakodtunk, hogy pár éve, amikor kinéztünk az első emeleti ablakból mindig láttunk valami ismerőst vagy csoporttársat, aki épp akkor futott fel vagy le valamelyik tanszékünkre. De ez már nincs, soha többé… Ennek pár több oka is van, például elköltözött a Könyvtár Tanszék is, meg több barátom végzett azóta, akik már nincsenek. Egy jó félév múlva pedig én is (mi is) örökre búcsút intek/intünk ennek a főiskolának. Igazából ami hiányozni fog, az a társaság (egy része), akikkel nagyon jó volt eltölteni itt ezt a négy évet. (illetve még csak 3 és fél, ne szaladjunk annyira előre) Persze, most majd megígérjük egymásnak, hogy úgyis tartjuk majd a kapcsolatot, de tapasztalatból tudom, hogy ez nem mindig van így. Erre csak az idő tud majd válaszolni. Csak hát ez az egész dolog, most furcsa még… De ugyebár ez az élet rendje.

~ Szerző: koczy on 2009. február 27..