“Bunkóság”
Be kell valljam, hogy elég egyedi stílusom van. Aki közelről (vagy valamennyire ismer) annak igazából most nem is mondtam újdonságot, hiszen világéletemben ilyen voltam. Én mindig megmondom, ha véleményem van valamiről vagy valakiről, néha tényleg félreérthető módon. Azért hozom ezt fel, mert mostanában több embertől hallottam vissza, hogy én bizony “bunkó” vagyok velük. Persze ez nem így van, csak ők valahogy nem tudják tolerálni a stílusomat. Gondoltam lehet, hogy bennem van a hiba, ezért megkérdeztem néhány ismerősömet, hogy tényleg bunkó volnék-e? Ők azt mondták, hogy nem, és olyan szeretnek, amilyen vagyok. De tény, hogy néhány ember tényleg nem tudja tolerálni, elfogadni, hogy én ilyen vagyok. Azazhogy nincsen bennem rossz szándék, még ha úgy tűnik is. Ennek ellenére több ötlet is felmerült bennem, hogy hogyan kezeljem ezt a helyzetet, bár nem tudom, hogy melyik lenne a jó, mert nagy sértődések lehetnek a dologból.
Igaz, hogy egyszer találkoztunk eddig, de nem tűntél nekem bunkónak
Ez egy olyan dolog Kóczym, hogy az embert nem fogadhatja el mindenki. Engem sem tud mindenki tolerálni, mondhatni akadnak akik utálnak is (persze nem csak szélsőségek vannak, akad aki szimplán lesz*r). Ebben az egész élet nevű kakiban ez a szép: nem vagyunk egyformák, nem kedvelünk mindenkit, ahogy mások sem feltétlenül kedvelnek minket… aztán idővel majd meglátod: minden olyan ember “lemorzsolódik” aki nem tud téged teljes valódban elfogadni – viszont akinek számítasz az mindenképpen megmarad. Természetes kiválasztódás, vagymi.
Szóval kicsit lényegre törőbben: nem kell mindenkivel foglalkozni, és nem kell mindenkinek megfelelni, hiszen lehetetlen (és egészségkárosító is
).
Persze, abszolút igazad van.
Nekem is ez jutott eszembe, hogy nem kell velük foglalkozni.
Nem tartalak bunkónak (bár azt hiszem mondtam ilyet Neked, de csak szeretetből
). Bár tény, hogy néha szúrosan beszélsz, de Te ilyen Vagy. Egyszóval egyedi a stílusod! 
@rexina:
Valóban mondtad, nem is egyszer. A kommented második felét viszont nem is értem, hiszen most azt mondod, hogy ilyen vagyok és kész. (Ami persze igaz, és jogos) Ellenben “élő szóban” többször mondtad, hogy meg kéne változnom, akkor most WTF???
Nem vagy bunkó. Nem is tudom mondtam-e neked valaha ilyet? Inkább azt mondtam, hogy hülye vagy
Amúgy voltak sokan akik mondták neked valamikor régen egy ofő orán. Emlékszem még rá, azt hiszem én voltam az aki szembeszállt velük.
Szóval én értelek! Ki kell mondani, amit érzel, mindig csak az a kérdés, hogy: hol? kinek? mikor? milyen módon?
Nem azzal van a baj,hogy mit mond az ember, hanem ha nem jól választja meg ezekre a kérdésekre a válaszokat.
Ennyi.
@Köpci:
Emlékszem én arra a bizonyos osztályfőnöki órára. Arra is, hogy te is megkaptad a magadét, miután megpróbáltál megvédeni.