Közeleg az ősz…

Huh…megint jó hosszú ideje volt, hogy utoljára írtam ide, de egyszerűen nem éreztem úgy mostanában, hogy bármi olyasmi történt volna velem, amit érdemes lenne megosztani. (No, meg visszaolvastam egy-két bejegyzésemet, és már szinte kész siratófal lett ez a blog.)
No, hát bizony immáron augusztus van, egyre inkább közeleg a nyár vége, és jön az ősz, kezdődik az új tanév, és szeptemberben újra mehetek vissza dolgozni. Ez egyrészt jó, mert van hova (mert egyelőre van még munkahelyem), viszont ott van az is, hogy az elmúlt egy évben rájöttem, hogy én nem igazán ezt akarom csinálni. Ennek ellenére persze nem bántam meg, hogy egy éve elfogadtam a munkát, hiszen előtte egy évig munkanélküli voltam, annál meg szinte minden jobb. (Bár ez sem teljesen igaz, na mindegy.) Mivel ugyebár pénzbe kerül minden, és hát a boldoguláshoz bizony pénz kell.
Az elmúlt időszakban többször panaszkodtam azon, hogy úgy éreztem, hogy nem igazán van életcélom. No, ennek vége. Ugyanis találtam megvalósítandó célt.
Ahogy az előző post-omban is utaltam rá, elérhető közelségbe került, hogy megvalósítsam egy régi álmomat:
Nekem nagyon régóta van egy olyan tervem (nem is tervem, hanem vágyam), hogy egy napon majd külföldön szeretnék élni és dolgozni, és úgy érzem, hogy most eljött az idő a megvalósításhoz. (Már csak azért is most, mert per pillanat az égvilágon semmi vesztenivalóm nincsen, ha esetleg mégsem jönne be.)
Nem arról van szó, hogy utálnám Magyarországot, hiszen itt születtem, itt nőttem fel, egyszerűen csak az van, hogy jelen pillanatban itthon nagyon bizonytalannak érzek mindent, (Már csak azért is, mert a munkaviszonyom határozott idejű, és visszaemlékezve az előző munkakereséssel töltött időszakomat) másrészt meg szeretnék kicsit világot látni.
No, és persze ott van az is, hogy nagyon sokan áradoznak arról, hogy külföldön mennyire más minden, hát úgy döntöttem megtapasztalom a saját bőrömön, hogy igaz-e. (No, meg az az igazság, hogy lehet, hogy furcsán hangzik ez, de itthon valahogy bárhol voltam eddig, bármit is csináltam, kicsit valahogy mindig is úgy éreztem, hogy nem találom a helyemet.)
Úgy tervezem, hogy első körben egy (vagy két) hónapra megyek ki, aztán ha ez idő tájt találok kint munkát, akkor maradok.
Félreértés ne essék, nem hiszem én azt, hogy külföldön majd kolbászból lesz a kerítés, meg hogy egyből milliomos leszek, meg hogy vezérigazgatói állást fogok kapni. Elég naiv lennék, ha így tennék. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz egyszerű (főleg az elején), idegenként egyedül(?) egy idegen országban. És nagyon keményen meg kell dolgozni ott is mindenért. No, meg természetesen a szerencsét mint meghatározó tényezőt ott sem szabad elhanyagolni. (Nekem ebből eddig sajnos nem nagyon volt, de bízom benne, hogy talán majd most ebben lesz.)
Szóval nincsenek illúzióim. Persze, azért arról sincs szó, hogy csak úgy vaktában vágnék neki a nagyvilágnak. Az elmúlt 2-3 hónapot már előzetes tervezéssel, illetve különböző információk begyűjtésével töltöttem, plusz megismerkedtem több jelenleg is külföldön élő, illetve éppen most költözni készülő emberrel is.
Szóval haladgatnak a dolgok a megvalósítás irányába szépen-lassan aztán majd kiderül, hogy mi és hogyan valósul meg a dologból.

Explore posts in the same categories: Uncategorized