Egy hónap a nagyvárosban

Nagyon régen írtam már ide, utoljára majdnem három hónapja. Sok minden történt azóta. Legutóbbi bejegyzésemben még csak tervként írtam arról, hogy Londonba szeretnék utazni, de ez azóta már megvalósult. Október 5-én megérkeztem és azóta itt vagyok, és megmondom őszintén szeretnék is hosszú távon maradni, de hogy ez megvalósul az még a jövő zenéje.
Sok mindentől tartottam mielőtt kijöttem, és értek pozitív és negatív tapasztalatok egyaránt.
Ami számomra mindenképpen pozitívum az egyáltalán az, ahogy bejön nekem a nagyvárosi élet eddig. Otthon mindig azt mondogattam, hogy sosem laknék mondjuk Budapesten, mert egyszerűen túl nagy nekem. Most pedig itt vagyok már több, mint egy hónapja egy Budapestnél háromszor nagyobb városban, és nagyon jól elvagyok. Sőt, élvezem a közlekedést, a mászkálást a városban, meg minden ilyesmit. Ami szintén pozitívum tulajdonképpen az a szállás, ami tulajdonképpen visszaidézi a középsulis kollégiumi életemet. (Szerencsére csak a pozitív dolgokat) Magyarokkal lakom együtt, összesen 14-en lakunk egy házban, és mondhatom, hogy nagyon jó a társaság. Sokat beszélgetünk, hülyéskedünk, és hát persze az iszogatás sem marad ki.
Sok mindent mondtak egyébként Londonról nekem a kiutazás előtt, többek között, hogy ez a világ egyik legdrágább városa. Nos, való igaz, hogy pl. a szállás meg a tömegközlekedés az nagyon drága, viszont ezt leszámítva más nem. A kaja pl. szerintem olcsóbb itt, mint otthon, és éppen ezért jóval kevesebbet költök rá, mint otthon előzetesen számoltam vele.
Ami viszont egyelőre negatívum, hogy úgy tapasztalom, hogy semmivel sem könnyebb munkát találni itt, mint mondjuk otthon. A különbség valóban az, hogy itt azért jóval több a lehetőség, amit kipróbálhat az ember. De itt is ugyanaz megvan, hogy ha valakinek óriási szerencséje van (vagy esetleg van kapcsolata), akkor pár nap alatt talál munkát, de különben lehet, hogy hónapokig nem.
Én most egyelőre ilyen pár napos alkalmi munkákból éldegélek, dolgoztam már pékségben, csomagolóban, de kamionon, kukásautón és utcaseprőként is. Ezekért a melókért is fizetnek annyit a pár napért, hogy többet kaptam, mint otthon mondjuk két hét alatt, plusz simán tudom belőle fizetni a lakbért meg ilyeneket. De a cél az mindenképpen egy fix állandó állás, mert azért az a biztos.
Ja, ami szintén pozitívum még, hogy az angolommal nagyon jól elboldogulok itt kint, pedig ettől egy kicsit tartottam, de semmiféle komoly gondom nem volt vele eddig. Persze bőven van még mit tanulnom, de simán megértetem magam a helybeliekkel, és őket is megértem (nagyrészüket).
Ezzel kapcsolatban egyébként. Az egyszerűen nem igaz, hogy nyelvtudás nélkül is lehet munkát találni (persze kapcsolatokkal lehet, hogy úgyis), mert még egy “sima” gyári vagy raktáros melóhoz is kell valamilyen minimális angol nyelvtudás, hogy megértse az ember, hogy mit akar tőle a főnök. (Vagy esetleg olyan szerencséje van, hogy csupa magyarral dolgozik együtt, de az tényleg nagy szerencse)

Szóval én most úgy vagyok vele, hogy pár hétig még mindenképpen itt maradok, aztán ha találok valami fix melót, akkor tovább is, ha nem akkor kénytelen leszek hazamenni.
Bárhogy is lesz, azt semmiképpen sem bántam meg, hogy kijöttem. És tulajdonképpen most, hogy már eligazodom nagyjából a városban, gyakorlatilag bármikor vissza tudok jönni. Hiszen repülővel két óra az út, úgyhogy gyakorlatilag akár egy hosszú hétvégére is simán ki tudnék ugrani (ha találok otthon munkát).
De persze egyelőre ez csak a B vagy C terv, hiszen most már itt vagyok, úgyhogy ha már így alakult, akkor megpróbálok minél előbb munkát találni, és itt maradni.

Explore posts in the same categories: Munka, Uncategorized