Mi tagadás, a tavalyi bronzérem nem éppen ilyen őszre számítottunk a csapattól. Mert ne szépítsük, ez az ősz bizony siralmasra sikerült. Igazából már nyáron látszódtak a problémák, amikor bár több kulcsember távozott a csapattól (Vörös Péter, Sipos Norbert) plusz az akkor vezetőedző, Csertői Aurél nem tartott igényt olyan szombathelyi kötődésű játékosokra, mint Tóth Norbert vagy Andorka Péter. Érkeztek ugyan új játékosok, Lattenstein Norbert és Irhás Ignác személyében, akik ugyan nem nyújtottak rossz teljesítmény, ám Lattenstein-nek nem sikerült pótolnia Vöröst, míg Irhás esetében meg kell jegyezni, hogy mivel az NB2-nek két héttel később lett vége, mint az NB1-nek, így neki szó szerint NULLA pihenője volt nyáron, mivel ugye a Halinak már nyár közepén el kellett kezdenie a felkészülést az Európa Ligára. (A többi játékos abban két hétben pihent, amíg Irhás még az NB2-ben játszott, persze ez is jóval kevesebb az ilyenkor megszokottnál. Csak egy példa: Angliában például 6 hét nyári pihenő van előírva játékosoknak. Dehát ugye ott is közbeszólhatnak olyan dolgok, mint VB vagy EB esetleg korai selejtező valamelyik nemzetközi kupában.) Egy év után visszatért az MTK-tól kölcsönbe Nagy Gábor, aki az NB2-ben nagyon jól játszott anno a Haliban, viszont amióta visszatért, gyakorlatilag teljesen formán kívül játszik és játszott egész ősszel szinte.
A Hali sikerrel vette az első akadályt az EL-ben, a kazah FC Irtysh Pavlodar-t itthont sikerült legyőzni 1:0-ra Kenesei Krisztián találatával, így idegenben egy 2:1-es vereség is belefért. Itt már elkezdődtek a gondok, ugyanis Kenesei Krisztián megsérült. A svéd Elfsborg aztán már nem bírt a Hali, kint sima 3:0-ás vereség, míg itthon egy 0:0-ás döntetlen, és kiesés. Közben elkezdődött az NB1-es, ahol mindjárt az első fordulóban több probléma kiderült. Egy: Kenesein kívül nem nagyon van góllövő csatárunk, és kettő: Erőnlétben kb. 60 percig bírja erőnléttel a csapat. Ez magyarázza, hogy 60 percnyi jó játék után sima 3:0-ás verség Kaposváron. Belefér gondoltuk (akkor még), hiszen jött az első hazai meccs az MTK ellen, ami meseszerűen indult és rövid idő alatt 2:0-ra vezettünk, ám a 2. félidőben teljes összeomlás és 4 kapott gól, tehát 4:2-es vereség. Még ez is belefért gondoltuk, hiszen az EL miatt még nem értük utol erőnlétben magunkat. Utána következett egy szinte papírforma verség a Debrecen ellen (2:1), ami lehetett volna kiütéses vereség is, de kis szerencsével döntetlen is. Utána jött a hazai meccs a Videoton ellen, amin visszatért a sérüléséből felépült Kenő, és meglett az első győzelem is, egy nem akármilyen meccsen. (4:3). Azt hittük, innen elindul a csapat felfelé, hát nem így lett. Ezután jött az első fordulóból elhalasztott meccs az éppen gyengélkedő Fradival, ami elég sovány 0:0-ás döntetlent hozott. Majd egy újabb szinte papírforma vereség Újpesten (3:1), ami a meccs érdekessége az volt, hogy mi vezettünk, és 1:1-nél Skriba Máténak meccslabdája volt. A Hali 17 éves játékosa egy nem akármilyen szóló után lőtte Balajcza Szabolcsba, az Újpest kapusába a labdát. A szóló nem akármilyen volt, a befejezésbe hiba csúszott, de majd ha Skriba kicsit több rutint szerez, menni fog neki az is. Az Újpest meccs után, viszont zsinórban három hazai találkozó következett, és úgy gondolta minden szurkoló, hogy csak a 9 pont elfogadható a 3 meccsen. Ehhez képest már az elsőn sikerült 2:1-re kikapni a Győrtől, kiábrándító játékkal, ami után a csapat akkori edzője Cserői Aurél lemondott, és a helyét Róth Antal vette át. )Ráadásul a csapat gólvágója, Kenesei Krisztián ismét megsérült és kiderült, hogy ő már csak tavasszal állhat Róth Antal rendelkezésére.) Az új edző bemutatkozása elég jól sikerült. Továbbjutás a Magyar Kupában, majd egy 3:3-as döntetlen a Kecskeméten, ami azért nem annyira jó, mivel háromszor is a Hali vezetett. Ezután következett egy az utolsó percekben kicsikart győzelem a Diósgyőr ellen (2:1), így az elvárt 9 pontból 4 lett hazai pályán. Ezután következett idegenben egy bravúr győzelem az addig remeklő Lombard Pápa otthonában (3:1). A meccs pikantériája, hogy pápai csapatnak az a Bíró Péter a tulajdonosa, aki korábban a Halié is volt, és távozásával majdnem megszűnt a csapat Szombathelyen, így ő nem népszerű a Hali szurkolók körében. Ez a meccs tehát presztízs értékű volt. (És bár a pápaiak reklamáltak sokáig, hogy a bíró nem adott meg nekik egy szabályos gólt 2:1-nél, ami egyébként igaz is. A végeredményen már nem változtat. Mint ahogy a futballban az sem játszik, hogy “mi lett volna, ha…”, így most már sosem tudjuk meg, hogy alakul a meccs 2:2 esetén) Ezután megint két hazai meccs következett a bajnokságban, illetve két meccs a kupában az örök rivális ZTE ellen. Az első hazai bajnokin 2:2-t “sikerült” elérni a kifejezetten gyenge formában levő Budapest Honvéd ellen, de megint úgy, hogy kétszer is mi vezettünk. Nos, a Kupában kvázi “B” csapata állt ki a Haladásnak, és bár végig partiban volt a zömmel 17-18 éves fiatalokból álló együttesünk, végül sima 2:0-ás vereség lett hazai pályán. (A visszavágón ugyan 1:1-es döntetlent sikerült elérni, de ezzel együtt is kiesés lett a vége az ősi rivális.) Ráadásul a következő hazai meccset sikerült hazai pályán 1:0-ra elveszíteni az idegenben nem túl acélos Vasas ellen. Ez idő tájt sikerült már-már művészi szintre fejleszteni a helyzeteink kihagyását. Hiszen a Vasas elleni a 2. félidőben gyakorlatilag 4-5 ziccert sikerült kihagyni még 0:0-nál, és ZTE elleni első kupameccsen is. Ez idő tájt szerződtette a Hali a libériai Victor Carr-t, hogy Kenesei felépülésésig meg legyenek oldva csatárgondok. Nos, nem lettek, Carr alig játszott, a ZTE elleni bajnokin pedig elég amatőr módon sérült meg. (Nem melegített be rendesen) Nos, akkor a ZTE elleni bajnoki, a Nyugati Rangadó. (Sokak szerint a második legnagyobb derbi az országban a Fradi-Újpest után) Ehhez képest kiábrándító játék, és sima 3:0-ás vereség. Ez pedig már a legvérmesebb szurkolóknak is sok volt. Ezután az őszt jól kezdő, de azóta alaposan visszaesett kötelező volt hazai pályán megverni, ez sikerült is 2:0-ra. Aztán megint egy idegenbeli vereség a Paks ellen 2:0.
Így az őszt a 12. helyen zárta csapat. Ez eléggé gyászos, főleg azt nézve, hogy ősszel lejátszott 15 meccsből 9-et hazai pályán játszottunk (következésképp tavasszal csak hatszor fogunk itthon játszani). Ebből a hazai 9 meccsből, mindössze 3-at sikerült megnyerni (Videoton, Diósgyőr, Nyíregyháza), idegenben pedig mindössze(!) Pápán sikerült pontot szerezni. Hogy mi lehetett ennek az oka? Kiderült ugye, hogy megerősíteni nem sikerült nyáron a csapatot. Kenesein kívül nem nagyon van rutinos góllövő csatárunk. Ami viszont végképp érthetetlen, hogy a védelem miért gyengélkedett ennyire, amikor tavaly alig kaptunk gólt, és a védelem összetétele semmit sem változott azóta.
Bárhogy is télen alaposan meg kell erősíteni a keretet. (Már el is kezdődött a legutóbb Nyíregyházán focizó rutinos szerb csatár, Igor Bogdanovic lett a Hali játékosa) különben tavasszal a kiesés réme is meglegyintheti a csapatot. Ja, és sürgősen meg kellene tanulni idegenben nyerni, és akkor lehet esélyünk tavasszal. Bárhogy is, én a hazai meccseken igyekszem ott lenni. Hajrá Hali!

Tegnap délután játszották a Magyar Kupában a legjobb 8 közé jutásért az első meccseket, a Szombathelyi Haladás a ZTE csapatát kapta ebben a párharcban. Aki esetleg nem tudná, egy Hali-ZTE párosítás, az itt nyugaton kb. akkora rangadó, mint a fővárosban a Fradi-Újpest derbi. Így hát izgatottan várta mindenki találkozót. Az már a kezdőcsapatok összeállításánál kiderült, hogy a Hali edzője Róth Antal erősen “megfiatalította” az együttest, hiszen mindössze egy ember (Guzmics Richárd) maradt a Honvéd elleni kezdőcsapathoz képest. A lelátón sokan már el is könyvelték, hogy bizony feladtuk a Magyar Kupát a bajnokságért. Ez szerintem azért túlzás, de valóban a bajnokságban való jó helyezés most fontosabb, mint egy esetleges kupagyőzelem. Ráadásul minden bajnoki meccsünk nagyon fontos, hiszen minden pontra égető szükségünk van.
A ZTE viszont a legjobb összeállításában állt ki a kezdőmeccsre (már amennyire én tudom, hiszen annyira nem vagyok tisztában a ZTE játékosállományában) A mérkőzésen nagyon gyorsan gól született. Hozzáteszem, sajnos. A 8. percben a szombathelyi nevelésű, egykori Haladás labdarúgó Horváth András góljával szerzett vezetést a ZTE. A játékos ezután kivívta a hazai közönség haragját, mivel elkezdett mutogatni nekik. Ez szerintem nem volt túl sportszerű dolog, nevelőegyesületének szurkolói nem érdemelték ezt. Ezután persze szidták őt egész végig. Horváth András egyébként máig tart egy rekordot: 1995-ben még 15 éves sem volt, amikor először pályára lépett az NB1-ben akkor még a Hali színeiben.
No, de vissza tegnapi meccshez.
A bekapott gól után a Hali mindent megtett az egyenlítésért, több helyzetet is sikerült kidolgozni. A fiatalok nagyon bátran, bár helyenként hibákkal futballoztak. Új igazolásunk a libériai Victor Carr is először kapott lehetőséget, ő is szeretett volna bizonyítani. Szerzett is egy gólt, amit a játékvezető les miatt(azóta több forrásból is úgy hallottam, hogy helytelenül) érvénytelenített, így maradt az 1:0. A félidő további részében jobbára a mezőnyben pattogott a labda, a kapuk alig forogtak veszélyben. Bár a félidő vége előtt a Hali kapusa, Szép Tamás, kis híján rúgatott egy gólt a ZTE lett csatárával Rudnevs-el.
A második félidő ott folytatódott, ahol az első abbamaradt. A Hali továbbra is mindent megtett az egyenlítésért, ám vagy az utolsó passzokba csúszott hiba, vagy a hórihorgas ZTE védők mentettek, vagy ha már ők sem, akkor a zalaegerszegi kapus, Vlaszák Géza védett. Róth Antal cserékkel próbálta felpörgetni a játékot. Sokak meglepetésére azonban az addig elég jó teljesítményt nyújtó Rácz Ferencet vitte le először, és ez nem tetszett a közönségnek. Később pályára lépett a megszokott kezdőcsapatból Rajos Gábor és Schimmer Szabolcs is, valamint a rendkívül fiatal (asszem mindössze 17 éves) Kovács István is, aki már a tegnapi meccsen igazolta, hogy nagy játékos lehet belőle, mert egyszer-kétszer bizony igencsak állva hagyta a ZTE védőket. De egyenlíteni továbbra sem sikerült, a 88. percben pedig Rudnevs egy kontrából megszerezte a mindent eldöntő találatot. A meccset tehát a ZTE megnyerte, a visszavágó egy hét múlva lesz majd Zalaegerszegen.
Szégyenkezni azonban nincs ok, hiszen a fiatalok bizonyították, hogy lehet rájuk számítani a jövőben, és kicsit több szerencsével, illetve jobb helyzetkihasználással más is lehetett volna az eredmény. Ezt most így alakult. Folytatás hétvégén a Vasas ellen itthon, immár bajnoki meccsen.

Még egy Halival kapcsolatos hír: A kupameccs után aláírt 5 évre a csapathoz az U20-as válogatottal bronzérmet szerző Simon Ádám, ami nagyon jó hír. (Testvére, Simon Attila szintén a Hali játékosa, és a Honvéd ellen lőtte első NB1-es gólját.) Ő kölcsönben eddig is a Hali játékosa volt, de most sikerült “végleg” megszerezni.

Nos régen írtam már lakóhelyem focicsapatáról, (ami egyben kedvenc itthoni csapatom is), a Szombathelyi Haladásról. Nos, még pár hete a Győr elleni hazai 2:1-es vereség után az eddigi sikeredző, Csertői Aurél (akivel a klub történetének legnagyobb sikerét érte el a tavalyi bronzérem formájában) lemondott, és a csapat irányítását Róth Antal vette át. Egy rossz hír is érte a csapatot, a legjobb góllövőnk Kenesei Krisztián egy edzésen térdsérülést szenvedett, és legalább 4-6 hónapra kidőlt a sorból.
Az új edző új játékrendszert is vezetett be, így a korábbi 4-3-3 helyett, most már 4-2-3-1-es játékrendszerben játszik a csapat, és ez úgy néz ki jót is tett, hiszen az edzőváltás óta eltelt 4 forduló, és nem kaptunk még ki. Volt egy jó 3-3-as hazai döntetlen a Kecskemét, egy 2-1-es hazai győzelem a Diósgyőr, egy 3-1-es idegenbeli győzelem a Lombard Pápa, és egy hazai 2-2-es döntetlen a Budapest Honvéd ellen. Közben a Magyar Kupában is sikerült továbbjutni, egy 1:0-ás győzelemmel a Baja otthonában. Most pedig újabb próbatétel vár a csapatra, a Magyar Kupában ugyanis a következő ellenfél a ZTE lesz, amelyről köztudott, hogy ősi riválisa a Halinak. Ez már kétmeccses forduló lesz, és az első mérkőzés ma este 18 órától lesz hazai pályán. Jó lenne minél jobb eredményt elérni a visszavágóra.(

Tegnap játszotta a DVSC csapata az első mérkőzését a Bajnokok Ligája csoportmeccsek első körében. Az ellenfél az angol Premier League tavalyi ezüstérmese a Liverpool volt. Előzetesen azt mondtam, hogy ha a Loki 5 kapott gól alatt megússza az már jó eredmény. Nos, a magyar csapat a vártnál sokkal jobban szerepelve “mindössze” 1:0-ra kapott ki, ami abszolút nem rossz eredmény. A DVSC alaposan megőrsítette a keretét, hiszen több jó képességű labdarúgó (Szélesi Zoltán, Feczesin Róbert, Laczkó Zsolt, Mirszad Mijadinoszki, Luis Arcangel Ramos). A Loki játékosok szerencsére nem ijedtek meg a neves ellenféltől, így egyáltalán nem védekezésre állt a csapat. Becsületére legyen mondva a fiúknak, hogy még 0:1-nél sem a tisztes vereség volt a csapat célja, hanem igenis mentek előre az egyenlítésért. Az azért látszott, hogy az angol játékosok elég nagy fizikai fölényben vannak a magyarokhoz képest. Ennek ellenére ez egy nagyon jó eredmény, és remélem a folytatás is hasonló lesz. Következik majd két hét múlva az első hazai meccs a francia Lyon ellen.

Múlt csütörtökön megtartották a csoportok sorsolását a Bajnokok Ligájában. Én most ebben a post-ban két csapattal foglalkoznék. Az 1995. után második magyar csapatként bejutott Debrecennel, illetve kedvenc külföldi csapatommal a Manchester United-del.

A Debrecen az “E” jelű csoportba került a Liverpool-lal, a Lyon-nal és a Fiorentina-val együtt. Ez szerintem három nagyon nehéz a ellenfél, de a Lokitól már önmagában az szép teljesítmény, hogy idáig eljutott. A futballban pedig nincs lehetetlen, egy-egy meccsre bármelyik csapat elkapható (lásd ZTE-MU asszem 7 évvel ezelőtt).

A Manchester United a “B” csoportban kapott helyett a török Besiktas a német bajnok Wolfsburg és az orosz CSZKA Moszkva csapatával együtt. Ugyan nem nagyon lehet jósolgatni a mai futballban, de én úgy gondolom, hogy a MU-nak ebből a csoportból illene továbbjutnia, de azt nagyon nehéz megjósolni, hogy ki jut tovább mellettük. (Én a Wolfsburg-ra vagy a CSZKA-ra tippelek, de bármelyik csapat tud meglepetést okozni.)

A Soproni Liga 2008/2009-es kiírásában bronzérmet szerzett a Szombathelyi Haladás labdarúgócsapata, ezzel pedig kivívta a nemzetközi porondon, konkrétabban az Európa-ligában való indulást. Az első ellenfél a kazah Irtysh Pavlodar csapat volt, amelyet sikerült is kiejteni. Az itthoni 1:0-ás győzelem után még a kinti 2:1-es vereség is belefért. Utána következett a svéd Elfsborg, amely már kemény diónak bizonyult (kint 3:0-ás vereség, utána itthon egy sovány 0:0). A Haladás gólvágó csatára Kenesei Krisztián megsérült a kazahsztáni meccsen, így jó 6 hétre kidőlt. Ráadásul két tavalyi kulcsember Vörös Péter és Sipos Norbert pedig távoztak az együttestől. (Vörös Üzbegisztánba, míg Sipos Ciprusra igazolt) Az Európa-liga szereplés azt jelentette egyúttal, hogy nem volt rendes alapozás és felkészülés a Soproni Liga következő szezonjára, ez pedig meg is látszott/látszik a csapaton. Az első fordulóban a Kaposvár volt az ellenfél idegenben, amelyen 60. percig jól bírta a Hali a meccset, utána viszont látványosan elfáradtak a játékosok, és sima kaposvári győzelem (3:0) lett a vége. Következett az első hazai meccs az MTK ellen, amelyen nagyon jól kezdtünk és a félidőben a csapatkapitány Tóth Péter és Lattenstein Norbert góljaival 2:0-ra vezetett a Hali. Aztán második félidőben jött (ismét) a látványos összeomlás, amit az MTK fiataljai könyörtelenül kihasználtak, és nyertek. (2:4) Ezután a meccs után négy “horrormeccs” következett. Hiszen idegenben következett a Debrecen, majd itthon a 100%-os Videoton, majd az első fordulóból elhalasztott Fradi elleni meccs, végül az Újpest idegenben. Ez azért nem túl bíztató. A debreceni kirándulást viszonylag olcsón megúsztuk (2:1-es vereség), igaz ez lehetett volna simán 6:1, de akár 2:2 is. Aztán következett a Videoton elleni hazai meccs, amelyre nagyon összekapta magát a csapat, és sikerült legyőzni az addig 100% fehérváriakat egy nem akármilyen meccsen 4:3-ra. Ezen a meccsen tért vissza a sérüléséből Kenesei Krisztián, akire nagy szükség volt már, hiszen nélküle nem igazán ment a góllövés. A meccsnek (sajnos) utózöngéje is maradt, hiszen a Videoton másodzője Bódog Tamás, és a Hali edzője Csertői Aurél összeakaszkodtak a meccs végén, így valószínű mindkét szakemberre eltiltás vár. Következett tehát a Fradi elleni meccs, amelyen bár mindkét csapatnak nagyon kellett volna a három pont, egy nem túl izgalmas 0:0 lett a meccs vége. Múlt vasárnap (azaz tegnap) pedig Újpestre látogatott a Hali. Bár Rajos Gábor góljával vezetett is a csapat sokáig, végül az Újpest a második félidőben megfordította meccset, és nyert 3:1-re. (Hozzátartozik a meccshez, hogy 1:1-nél Skriba Máté egy hatalmas szóló után a kapusba rúgta sajnos a labdát, míg rá kb. 2 percre a túloldalon Foxi értékesítette a helyzetét. A futball már csak ilyen.) Sokan kérdezik a szurkolók közül, hogy mi lehet a probléma a Halival?
Hát lássuk. Egyrészt ugye a már említett kulcsemberek távozása. Én úgy gondolom azonban, hogy ezt meg lehetne oldani, hiszen érkeztek új játékosok (Az MTK-tól visszatérő Nagy Gábor, valamint Irhás Ignác és Lattenstein Norbert), és vannak fiatal, nagyon tehetséges játékosok (Skriba Máté, Iszlai Bence, Ugrai Roland, Rácz Ferenc, Simon Attila, Lengyel Dániel hogy csak egy párat említsek így hirtelen) akiket bármikor be lehet vetni. (Ugrai pl. gólt lőtt a BL-résztvevő Debrecen otthonában, pedig ha jól tudom, még 17 éves sincs!!!)A másik probléma viszont az alapozás hiánya. Ez nagyon meglátszik, hisz’ a mérkőzések végére rettenetesen elfárad a csapat. Itt csak azt nem értem, hogy sokszor csak a 75. percben cserélünk először. Pedig szerintem talán korábban is lehetne. (Persze én nem vagyok fociedző, úgyhogy a Hali szakmai stábja nyilván jobban tudja, hogy mit, mikor és hogyan kell csinálni) Az is probléma szerintem, hogy Kenesein kívül nem nagyon van gólerős csatár a csapatban. (Persze az átigazolási szezon augusztus 31-ig tart, így addig még lehet igazolni) A tavaly nagyon jól teljesítő védelem is elég sok gólt kap mostanában (a Fradi elleni meccs volt az egyetlen, amit megúsztunk kapott gól nélkül), de az talán szintén betudható az erőnléti problémáknak (is).
Mindenesetre most két hét szünet jön a válogatott meccsek miatt, ami remélem elég idő arra, hogy behozzuk a lemaradást az erőnlétben. A szünet után viszont zsinórban 3 hazai meccs jön, amiket mindenképpen hozni kellene, különben nagyon komolyan a kiesés ellen fogunk idén küzdeni.

A Debrecen csapata a múlt heti Szófiában elért bravúr után (2:1-re nyertek idegenben) itthon is legyőzték a Levszki Szófia gárdáját 2:0-ra Varga József és Rudolf Gergely góljaival. Ez pedig azt jelenti, hogy 4:1-es összesítéssel a DVSC jutott tovább és 14 év után újra lesz magyar csapat a BL-főtáblán. (Ugye ez utoljára a Ferencvárosnak sikerült még 1995-ben). Ez csodálatos teljesítmény. Innentől kezdve teljesen mindegy, hogy kik lesznek az ellenfelek a csoportban, és ott milyen eredményt ér el a Loki, ez egy óriási eredmény a magyar focinak. Szép volt fiúk! Szép volt DVSC!!!

Ma este 8 óratól a Levszki Szófia otthonában vendégeskedik a magyar bajnokcsapat, amely ha sikerrel veszi ezt akadályt is (a jövő heti itthoni visszavágóval együtt), akkor bejut a BL-főtáblájára. Erre 1995 óta nem volt példa. Szóval nagyon jó lenne, ha ma egy szép eredményt érne el a Debrecen. Egy döntetlen nagyon jó eredmény lenne, a győzelem természetesen még jobb, de mondjuk egy 2:1-es vereség sem lenne tragédia. (Az esetben ugye elég lenne 1:0-ra nyerni itthon.)

Szóval ezt nagyon ritkán írom le ugyan, de este Hajrá Loki!

Most, hogy nyáron itthon vagyok és (per pillanat még) nincs munkám, így nagyon sokat vagyok itthon, és bizony bevallom az utóbbi időben elég keveset mozogtam. Aztán csakhamar rájöttem, hogy némi sportolás bizony kell. (Meg a mozgás is) Szívem szerint fociznék, mégis csak az a kedvenc sportom, de arra most nem nagyon van lehetőségem. Itthon ugye nincs sok barátom, akikkel focizhatnék, idegenekkel meg nem szeretek játszani, mivel nem vagyok egy nagy spíler, az pedig nem jó érzés, amikor amúgy sem megy a játék, és még le is b*sznak 5 percenként (vagy sűrűbben). Úgyhogy a foci egyelőre sztornó. Régen szó volt róla, hogy az akkori HKLB csapatot a Reflex-Team-et indítjuk a Szombathelyi Városi Bajnokságban, mivel megvoltak a mezek meg a szponzor is, de abból végül is semmi nem lett. (Kár érte, mert örültem volna neki.)
Sajnos ez a probléma, hogy idegenekkel nem szívesen játszom az említett okok miatt a többi csapatsportra ugyanúgy fennáll. (A foci mellett egyébként még a kosárlabda érdekel, de abban még akkora spíler sem vagyok, mint fociban, úgyhogy el lehet képzelni).
Ezért mostanában biciklizek szerte a városban. Igyekszem rá elég sűrűn időt szakítani, ha valami elintézni valóm van, oda is biciklivel igyekszem. Ez is több mint a semmi, és legalább mozgok.

1995. óta (mióta a Ferencváros bejutott) nem volt magyar futballcsapatnak ekkora esély, hogy a Bajnokok Ligája főtáblájára jusson. Viszont a DVSC-nek most minden esélye megvan rá. A Loki a svéd bajnok Kalmar kiejtése után az észt Levadia Tallin együttesét kapta. Szerencsére már a kinti meccsen sikerült előnyt szerezni, hiszen a debreceniek 1:0-ás előnnyel tértek haza Észtországból. Ráadásul az UEFA engedélyezte nekik, hogy ezt a kört még játszhassák a saját stadionjukban, így Debrecenben fogadhatták az észt csapatot. Itthon aztán ismét sikerült 1:0-ra győzni, így továbbjutott a Debrecen 2:0-ás összesítéssel. A sorsolás ezután ismét kegyes volt a magyar csapathoz, hiszen a bolgár Levszi Szófiát kapták következő ellenfélül, ami ugyan egyáltalán nem gyenge csapat, de kaphattak volna jóval erősebb ellenfelet is. Így tehát van esély. Ha esetleg a DVSC mégsem jutna be a BL-főtáblára, akkor sincs ok panaszra, hiszen akkor az EL csoportkörébe folytathatják a nemzetközi kupaszereplést. De egyelőre bízzunk benne, hogy sikeresen veszi a Loki a következő akadályt is, így 1995. után újra lesz magyar csapat a BL-csoportküzdelmeiben.